Álmaidnak ásatagán
áligazságaid árán
áldásokért ácsingózol
átkozódva ármánykodol
bús bolondként botladozol
bátorkodón bámészkodol
citálnak cudar cenzorok
cinkes cimborák cinkosok.
Dermesztő demagógia
dühít dacos dohogásra.
Enyhülj elme, emlékeid
eljutnak enyészetükig!
Értelemmel éld életed
Élj! érezzem érintésed!
Füstös fád felhők felisszák
fohászod fintoruk fonák
gének gördülnek gúnyosan
galádul, gonoszkodóan
gyönyörrel gyilkol gyülevész
gyalázat gyengít gyötrődés
haragvó hangok harsannak
halált hozva harangoznak
Isten-ínség izzik ilyen
ijedt idegen időkben.
Jaj jászlában jövendöli
jöttét jégvirág jelöli
kínjából kelt kegyelemmé
kapujává ki keresné.
Lelkedben lángok lobbannak:
lustuló léha latroknak
mentése miért misszió?!
maszkjuk mímelt mámor múló
napjaikban nőnek némán
névtelen nesztelen néhány
nyárs-nyertes nyomorult nyögve
nyeli nyilvánvalóságát
oltárokon ott olvadnak
ostyáik oktalanoknak
ősöktől örökölt ösztön
őrli önmagát örökkön
pénzéhes posvány perc-piac
poklában pirosló pipacs
sűrű sárba süllyed, süpped
sebzett, sérült semmiléted
szégyentelen szemekkel szép
szentenciákat széjjeltép
tolvaj tenmagad térd-hajtva
tűrsz tilalmakat tagadva
újra s újra undorodva,
úgyis utolsó utadra
várhatsz végtelen vigyázva
vigyort vonva vén valódra
Legutóbbi módosítás: 2010.11.08. @ 11:16 :: Tiszai P Imre