Tiszai P Imre : Játsszunk!

Nyomtatás

„Színház az egész világ

és színész benne minden férfi és nő”

Játsszunk hát,

lobogjon az a láng,

ördög írja szerepünk vagy a teremtő?

oly mindegy, miénk az ellopott idő

Játsszunk költőt

az itt-ott összeszedett vers-formákkal viaskodva,

ölelkezzenek rímeink egy lágy szonettben,

 klasszikusan legyen megformálva

s hogy nem hagy nyomot a fejekben?

oda se figyeljünk!

Játsszunk

érző lelket, szerelmes esteket, bújva izzadó éjekbe

hormontablettákkal spannolt testünk vágyainak kielégítésére,

s ne törődjünk, hogy a szomszéd fülel,

szálljon az a kielégült sikoly,

míg két kifacsart test a lucskos lepedőn nem pihen el.

Játsszunk embert egy velejéig gonosz világban,

ki mosolyogva vágja a kést a másik a hátába

s közben kéjjel keni szét a vért száján drakulaként

játszunk koldus mellett siető, elfoglalt embert

ki Harpagonnak született, s mert

a garast fogához veri, hát a fogorvos lesz drága,

ki talán holnap ő maga is járda szélre kuporodik

koszlott kalapjába aprópénzt várva.

Játsszunk kedvetlen, levert színpadi bábot

egy nézőhiányos modern semmi statisztériájában,

vagy játszunk keradók mixében sipákoló pattanásos fruskát

esetleg falu-csúfja hajlott hátú ráncos arcot

ki küszködve se tudja a c-dur-skálát,

legyünk sztárok pár napra, s oly mindegy

bámulnak ránk vagy röhögnek rajtunk,

kemény harminc ezer a jatt

s mennyivel jobban hangzik mint a harminc ezüst

bár a zseb ettől se dagadhat.

Játsszunk télen – nyáron a szupermarketek légkondicionált világában

ráérősen bámuló vásárlót hogy ne fagyjunk meg,

vagy a nyári hőség utolsó csepp verítékünket ne szívja magába,

játsszunk gazdagot pénzünket számolva, a másikra sandítva

vigyorogva, hogy üres a marka

És játsszunk koldust a teremtő előtt leborulva

bűneink alól feloldozást várva

tudva, hogy mindegy merre vezet majd utunk

ha az örök sötétség csámcsogva felfalja világunk,

hisz mi halandók úgy születtünk,

hogy bennünk él jogunk: mulandóságunk.

Játsszunk!