Sípos Julianna : 2030.06.09.

 

Péter még egy pillanatra jobbra nézett, miel?tt leszállt az irodája el?tti pihen?nél a mozgójárdáról.

– Mi lesz itt? A fénytábla tegnap ezen a helyen egy konkurens fejleszt? iroda nevét írta ki.

Ez csak úgy átfutott az agyán, nem merengett a dolgon. Tudta, sietnie kell, mert a menetrend szerinti légibusz másodpercre pontosan 6 órakor tette le a 73. emelet csatlakozó hídján, s még több mindent le kell ellen?riznie. Fontos nap volt ez az életében. Az iroda el?terébe lépve titkárn?je üdvözölte:

– Jó reggelt F?nök úr!

Az el?z? nap délutánján tartott értekezlet jegyz?könyvét éppen akkor vette ki az univerzális nyomtatóból Andy, a fekete hajú, vékony alkatú titkárn?.

Péter felnyalábolta az iratköteget, s mosolygott. Büszkeség érzése öntötte el szívét, mert saját találmánya a nyomtató, oly módon m?ködött, hogy az elhangzott szöveget digitalizálás nélkül értelmezni és nyomtatni tudta. Az irodába lépve, meglep?dve vette észre, hogy Andy még nem engedte föl a red?nyöket. Péter szeretett kinézni az ablakon: csodálta a megannyi röppályán közleked? színesnél színesebb tömegközlekedési eszközt. A titkárn? bement, felengedte a szobát körívben átkaroló ablaksor red?nyeit. Kibontakozott a légifolyosók fergetege, igaz ma egy kicsit lassabban haladtak: az átmen? felh?zet miatt sárga jelzés volt érvényben.

– Andy, kérem, nézze meg a kinti h?mérsékletet, mert a fúziós értekezlet szünetében megfelel? h?mérséklet esetén, a teraszon fogjuk elfogyasztani a kávét! El?készített mindent? – kérdezte a titkárn?t, és közben képerny? érint?vel a digitális naptárát ellen?rizte. 7 órára várták annak a mamutcégnek a képvisel?it, amelyik már évek óta be akarta a cégüket olvasztani a sajátjába. Hatalmas fantáziát láttak az itt dolgozó fiatal, tehetséges kutatók megszerzésében. Péter cégének éppen id?ben jött az ajánlat, hiszen anyagiak terén nem álltak valami fényesen.

– 25 fok van kint, és szélcsend – nyugtázta a titkárn?. – Igen betápláltam K 5-nek a kávé-, teaf?z? és szendvicskészít? programokat 8 óra 15 percre – válaszolta Andy mosolyogva.

– A jegyz?könyv nagyon fontos, jó, hogy nem felejtettük el, mert ebben az egyben régivágású vagyok. Jobban szeretem, ha tollal írják alá az új tulajdonosok. Azt kérem, hogy a szerz?dések is ugyanígy nyolc példányban legyenek el?ttük, mire megérkeznek!

Andy bólogatott, majd kiment a titkárn?i pulpitoshoz. Villámgyors mozdulattal behozta a szerz?déseket. Késedelem nélkül a megfelel? helyekre szortírozta az iratokat.

Pontban 7 órakor sípolt a bejáratot ellen?rz? berendezés. Megjöttek a vendégek. Andy nyájasan üdvözölte, és Péter szobájába kísérte ?ket. Leültek. Elkezd?dött a hosszúnak ígérkez? tanácskozás.

Péter tudta, amilyen forgatókönyvet megbeszéltek Andyval, mindig percre pontosan, zökken?mentesen megvalósult. Ilyenkor nem kell külön szólnia, tartják magukat a megbeszéltekhez. 8,15-kor pontosan be fog lépni az ajtón s udvariasan megkérdezi a vendégeket:

– Ki, milyen italt szeretne fogyasztani?

Péter 8,20-kor már nagyon feszült lett, nem jött be a titkárn?. Az asztal lapján elhelyezett digitális hívó jelére sem válaszolt. Elnézést kért a vendégekt?l majd kiment tájékozódni.

Andy a forgószékben ült, szemei felakadtak, két keze a szék karfáján csüngött.

– Istenem, erre nem gondoltam! Pont ma egy éves! Pedig mondták a humános kollegák: Erre vigyázz! Egy év után el?fordul, hogy újra kell indítani!

Péter odahajolt, kontyba t?zött fekete haját a füle tövénél félresimította, egy határozott mozdulattal megnyomta a RESET gombot, magában pedig fohászkodott az égiekhez: Most nehogy kijöjjön valaki!

Legutóbbi módosítás: 2010.06.10. @ 09:53 :: Sípos Julianna