— Angyalkák! Készen vagytok az állatok teremtésével? Te mit alkottál?
— Én, Arkangyal, teremtettem egy nagyon hosszú nyakú állatot, úgy hívják zsiráf.
— Jaj, már azt hittem nyakorján. De a zsiráf rendben.
— Én pedig egy nagyon nagy halat, bálna lesz a neve, és a feje fölé nagy szökőkutat fúj.
— Jó, rendben, de az nem hal, az emlős.
— Én meg, Arkangyal, csináltam selyemmajmot, kicsit úgy néz ki mint egy újgazdag, de ez egy mulatságos, jóindulatú állat.
— Igen, rendben. Elfogyott az összes alkatrész, amit kiadtam?
— Nem, maradt egy vidratest, egy kacsacsőr, hódfarok és úszóhártya, meg mérges karom is.
— Azt azért még fel kéne használni, ki lesz az, az ügyes, aki ebből valami szép, pofás állatot készít? Te? Kezdjél neki.
— Ni, hát ilyen gyorsan elkészült?
— Igen, pont most lehelek bele lelket.
— Hát nézzük. Te Úristen, hát ez meg mi? Nem szégyelled magad angyalka, hát hogy néz ez ki? Ilyen állat nincs! Hát mit fognak szólni az emberek? Hogy a teremtők hülyék voltak?
— Szerintem szép. És különben is, akik a majomtól származnak, azok csak ne reklamáljanak.
— De ez akkor is rettenetes, olyan mintha politikusok készítették volna! Illetve nem, mert akkor még büdös is lenne. Hát mit tegyünk vele? Ne legyen szem előtt!
— Eldugjuk jó messzire Ausztráliába. És ott is a víz alá.
— Hát az jó lesz, meg ne lássa az Úr, mert megkapjuk érte a magunkét! De legalább ne szaporodjanak!
— Nem szaporodnak, választják őket.
— Nem, nem a politikusok, hanem, ez a micsoda itten!
— Akkor majd tojást fog tojni, és abban lehetnek zápok is.
— Tojást? Hát jó, végül is annyi haszna van az egésznek, hogy ezt a nyomorultat látva még Darwin is kételkedni fog az evolúcióban. De mi se kapunk érte sok dicséretet! Mi is a neve?
— Kacsacsőrű emlős.
— Atyaisten. Ülj le fiam, kettes alá. Tulajdonképpen mi is az eredeti foglalkozásod?
— Életemben esztétikus voltam.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.08. @ 11:21 :: Torjay Attila