Piszkos a hó már, vágyik a földbe…
– piszkos a lelkem, tiszta lehetne –
… Csúnya a hó már, vágyik a földbe,
tél szeme sírt rá, könnye a köd lett.
Égbe merednek meztelen ágak…
– égbe-merednék szürke halállal –
… Ég fele nyúlnak meztelen ágak,
lent, fa tövénél: sár, karikában…
– ott, a fa-t?nél olvad a bánat,
nélküled, édes, nem muzsikálnak –
Tarka a hó már, bújik a földbe,
tél szeme sír még, köd csak a könnye.
Furcsa a nyírfánk, hajlik az ága,
megközelítem: barkavirág az….
