Ki élemedett korban elhiszi még
a szirének hangját, az várja a hajnalt,
vágya nem csillapul, tüze se lankad.
Emésztő láz gyötri szomjazó szívét.
Miért sújtana le rá vád, s ítélet,
mert bejárja meghódított bérceit,
hol a magasság szédítő fényben ring
A csillagok új csodákat ígérnek.
S visszatér a múlt néhány kurta percre,
idők kútja, visszhang, s a szó, szeretsz-e
repíti, amíg Ámor vére hajtja.
Édes a gyümölcs, ha szenvedhet érte
fák hegyéig lángoló szenvedéllyel
Főnixként akkor is, ha belehalna.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.22. @ 12:12 :: Seres László
