F?hajtás József Attila emléke és munkássága el?tt. Az ‘Iszonyat’ cím? vers ihlette.
Unott arccal etet meg a lány
bosszúból, mert lelke nem szabad.
Arcán izzik mosolygó talány,
tovaperdül pillanat alatt.
Hol sarokban gubbaszt mélázva,
hol bizarr játékot ?z velem,
alszik már a tej, mit kihányt a
pólyába zárt koldus-küzdelem.
Medd? az éj, álmokat sirat.
Vékony ajkam kontráz dallamot
szívem gyilkos dobbanásinak.
Szél zárja a törött ablakot.
Ágyamban sötétet emésztek,
s a félelem emészt engemet,
szememb?l születnek sekélyes,
parttalan, ezüstszín tengerek.
