A Meg-nem-örülő Férfi széles utakon járt, és széles utak járták vele a táncot.
Ehi! micsoda tánc volt az!
A Meg-nem-örülő egyébként semmit sem látott, hallott, érzett e táncból, mivelhogy töprengőzött.
Napokkal – vagy órákkal? – előbb Valaki azt mondta neki, hogy hát miféle ember ő, ki soha, semminek nem tud örülni?
Nem is volt ez így igaz, nem!
Az Örvendező egyébként azt kérdezte szóról-szóra, hogy:
„Mikor fogod egyszer azt mondani, hogy jól vagy?”
Mármost sokfélét lehet erre válaszolni.
Lehet például:
„Holnap: holnap már azt fogom mondani.”
Lehet például:
„Most. Most nagyon jól érzem magam.”
Lehet például azt is:
„Soha már.”
Mint a hollómadár.
„Sohamár!”
„Nevermore!”
És szólt a Holló: “Nevem: Mór!”
A Meg-nem-örülő persze nem válaszolt, pedig hát: never more.
A Széles Úton üzlet tombol, és lépked egy úttörőcsapat.
A széles úton tomboló üzletnek címe is van, meg neve is van.
Nem is Úton van, hanem Téren.
A Tér és a cím itt most nem fontos.
(Örs vezér tér 4/a; 3. em. 35.)
A Tér egyáltalában nem fontos, viszont ott van az ÜZLET.
Vagy BOLT?
Vagy SZOLGÁLTATÓ?
Vagy mostanában hogyan hívják az ilyet?
MÃ?°ÖRÖMÉPÍT?-SZALON
(SALOON?)
Mármost ide be!
Máshova, hova?
Hahogy nincsenek igazi örömök, húzzuk magunkra a m?örömöt!
“És akkor: m?örömben m?örül? Férfi leszek, és a Kedves majd a’szondja: Nosza!”
Hát be!
Szépleánykaszépleányka, köpönyege majdnem széjjeltárva: ? a m?örömépít?.
Tényleg, nagyon szép!
„Foglaljon helyet Ná(lunk)(lam) Kedves Meg-nem-örül?!”
Potty – egy székbe, éjbe, mélybe, sötétségbe, napsütésbe, mindendolgotfeledésbe.
„Ezt vegye fel, ezt hagyja itt, azt húzza el!”
Fülre holmi hangvarázs, lábra némi takaró.
„Ez jó?”
„Jó! ez nagyon jó!”
A csönd duruzsol, a langy-meleg h?vösül, a lányka valamit csinálgat: a férfi lassan álomba szenderül.
Most épp azt teheti vele valaki, amit valamikor valahált…
…és percek múlnak, órák hullnak, percegérkék cincognak: elkészül immár a nagy m?.
Kész van immár az alkotás, a gép forog, az alkotott meg hálni jár.
A Meg-nem-örül? csak alszik ebben a tejmelegben, ebben a feledemben.
„Uram, uram!” rázogatja a lányka. – „Készen vagyunk!”
„A… mivel?”
„A m?örömmel, amiért betért.”
Hát semmi!
Hát miért nincs semmi?
Miért nem öröm?
És ez?
Miféle köröm?
Szép és hosszú: er?s és tartós és gyöngyházfény?.
A Meg-nem-örül? Férfi széles utakon járt, és széles utak járták vele a táncot.
Ehi! micsoda tánc!
A Meg-nem-örül? egyébként semmit sem látott, hallott, érzett e táncból, mivelhogy töpreng?zött. Napokkal – vagy órákkal – el?bb Valaki azt mondta neki, hogy ? soha, semminek nem tud örülni.
Márminthogy: hogyne!
Visszatekint életére, meg az ÜZLETRE (vagy hogyan is hívják mostanában az ilyesmit?), és látja: egy „K” kicsit kimúlt a küzdelemben, amit a neoncs? vívott önnön elemével.
MÃ?°KÖRÖMÉPÍT?-SZALON
(SALOON?)
A Meg-nem-örül? Férfi széles utakon jár, és széles utak járják vele a táncot.
Ehi! micsoda tánc!
A Meg-nem-örül? egyébként semmit sem lát, hall, érez e táncból.
Mivelhogy örül!
Olyan nagyon szép az a m?köröm.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.08. @ 09:15 :: Kavyamitra Maróti György
