*
Lugasban könyv,
levelek zöldje közt foltokat festő fény.
Fehér nádszék reccsen
alig hallhatón,
ahogy leülsz,
szembe velem.
Átlátszó valóság
májusi reggelen.
Szép kezeden, sejlő kék erek.
Arcod vers,
dallam.
Történeted
látott fényképen
megálló idő.
Kérdezel.
Tudsz mindent.
Emlékszel, kértelek?
Sírtál is velem,
hittem, csak csepergő eső.
Hatalmad nincs szív felett,
lélekdolgában szellem
nem segíthet.
Elmeséltem még virágaid,
len-kéket, bugyi-rózsaszínt.
Panaszkodtam, nem eszik rendesen.
Mit tanult tőled
becsülettel őrzi,
és jó apa.
Mosolyod
bánat tócsáimat felszárító nap,
melegít rózsalugas alatt.
Mikor elmész,
hűvösebb marad a pillanat.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.19. @ 05:22 :: Báder Judit