Báder Judit : Eszter verse

*

Lugasban könyv,

levelek zöldje közt foltokat festő fény.

Fehér nádszék reccsen

alig hallhatón,

ahogy leülsz,

szembe velem.

Átlátszó valóság

májusi reggelen.

 

Szép kezeden, sejlő kék erek.

Arcod vers,

dallam.

Történeted

látott fényképen

megálló idő.

Kérdezel.

Tudsz mindent.

Emlékszel, kértelek?

Sírtál is velem,

hittem, csak csepergő eső.

Hatalmad nincs szív felett,

lélekdolgában szellem

nem segíthet.

 

Elmeséltem még virágaid,

len-kéket, bugyi-rózsaszínt.

Panaszkodtam, nem eszik rendesen.

Mit tanult tőled

becsülettel őrzi,

és jó apa.

 

Mosolyod

bánat tócsáimat felszárító nap,

melegít rózsalugas alatt.

Mikor elmész,

hűvösebb marad a pillanat.

Legutóbb szerkesztette - Báder Judit
Szerző Báder Judit 28 Írás
Vannak szárnyaim. Bátran használom őket. - Zuhanáskor. www.nenezzutanam.blogspot.com