Rácsai Róbert : 1956

Én még nem éltem akkor, és talán
jobb is: így nem láthattam azt a vihart,
mi végigsöpört e szegény hazán,
sem a gyilkos bosszút, amit kavart;

 

I.

 

Én még nem éltem akkor, és talán
jobb is: így nem láthattam azt a vihart,
mi végigsöpört e szegény hazán,
sem a gyilkos bosszút, amit kavart;

nem hallhattam az orosz tankokat,
sem lövegeik gonosz morajlását,
ahogy sírt az aszfalt lánctalpuk alatt,
s vérbe fojtották országom álmát;
nem láttam, ahogy haldoklott hazám,
és elszürkült a szabadság képe,
csak anyámtól tudom: a nagyapám
a családdal együtt bújt a pincébe,
hogy bárki, aki az ajtón belép
engedély nélkül, és bármit megzavar,
el?bb ismerje meg súlyos kezét,
s csak aztán hallja: „Maga meg mit akar?”

Valahogy túlélték, megúszta mind,
és talán ezért élhetek most én is,
de jött a sokéves csend odakint,
és belül a szívekben, de mégis
nagy titokban elmesélték nekünk
annak a pár hétnek történetét;
ma lyukas zászlóval menetelünk,
hogy hirdessük egy h?s nép ünnepét!

 

II.

 

Azaz csak hirdetnénk… de nem hagyják,
belénk rugdosnak úton-útfélen
az „örökösök”, és bitorolják
az ünnepünket, akárcsak régen.

Aki a szót ma is megtorolja,
és úgy hajt fejet: álszent bitang csupán,
hazája-nemzete szégyenfoltja,
csúf zsírpecsét az ünnepi ruhán.
Aki az árulókkal lepaktált,
és sunyin szemet hunyt a b?nök felett,
aki a hallgatással cinkosukká vált
és a gyilkosokkal fogott kezet;
kinek a tömeg csak mocskos csürhe,
s fülének az édes himnusz is fanyar,
ki azt mondja: a legjobb agyonütve
a lobogót lenget? „mélymagyar”;
kibe nem szorult nemzeti büszkeség,
kinek ötvenhat semmit sem jelent:
az miért tapossa más becsületét?
Miért nem keres egy másik ünnepet?

 

III.

 

Kérni nem fogom t?letek: akarom,
hogy ne raboljátok el t?lünk újra;
hogy tiszta legyen az a forradalom,
ne csak otthonomban, gyertyát gyújtva
tévé el?tt kényelmes karosszékben
emlékezzek csendre ítélt ezrekkel!

Ne kelljen már ezt t?letek kérnem!

Ahol állva énekelhetem el
a himnuszt, olyan ünnepet akarok!

Hol zászlót bonthatok félelem nélkül,
és nem maradnak csukva az ablakok;
nem sípol, gyalázkodik senki, s végül

a h?sök el?tt térdre borulhatok!

Ti, árulók: menjetek hát innen!

Van, amire nem nyertek bocsánatot:

itt semmi keresnivalótok nincsen.

 

 

Megj1.: Fenti verssel nem áll szándékomban sem jobb-, sem baloldali író/olvasó társaimat érzékenységében megbántani. Mivel nincs itt SENKI, akinek szólna, kérem senki se vegye magára! S kéretik nem belemagyarázni sem gy?lölködést, sem egyéb olyat, ami NINCS benne. Szép, és méltó ünneplést kívánok mindenkinek!

Megj2: az illusztrációnak szánt kép az utcánkban készült; a lépcs?korláton egy, 56 novemberéb?l származó lövésnyom látható a mai napig is.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Rácsai Róbert
Szerző Rácsai Róbert 171 Írás
1971. február 6.-án születtem Veszprémben, azóta is itt élek feleségemmel és két fiammal. Angol nyelvet tanítok. Verseket, esszéket írok, 2016-ban jelent meg első verseskötetem Séták Fiaimmal címmel. Korábban folyóiratokban, antológiákban jelentek meg írásaim. Emellett főleg ír költők, írók verseit illetve drámáit (Oscar Wilde, Joseph Mary Plunkett, Pádraic H. Pearse, W.B. Yeats, stb.) fordítom. Fordításaim egy része megtalálhatók a Magyarul Bábelben c. honlapon.Több megjelent különféle folyóiratokban, újságokban, néhány Yeats versfordításom pedig az EFACIS nemzetközi kiadványában is szerepel (Leuven, 2015). Jelenleg egyfajta történelmi regényfélén dolgozom. Hobby: nyelvészet, Tolkien nyelvei, íjászat, ásványok, olvasás, írás, filmek... sok minden.