A tiltott gyümölcs

Miért kell már megint haza mennem? – gondolta magában a fiatalasszony. – Olyan jó nekem itt, ahol vagyok. Otthon csak az unalom vár és az anyósom ízlése szerint berendezett lakás. Maradok még egy kicsit. Felhívom telefonon Lacit és szólok neki, hogy jöjjön fel az emeletre.

Fél perc alatt lebeszélték a randit. Negyed óra múlva már hallotta, ahogy szökdel felfelé a lépcsőn. Nem szeretett lassan járni soha. Talán azért sietett mindig, mert nem akarta, hogy valaki meglássa. Bekopogott az egyetem eldugott zugában lévő szertárba. Itt volt az állandó randi helyük. Még a takarítónő is ritkán járt errefelé, a hallgatók is csak néha-néha csellengtek ezen a részen. Leginkább csak akkor bátorkodtak ide jönni, amikor már nagyon szerettek volna rágyújtani egy cigarettára. Akkor titokban kinyitották a szertár melletti ablakot és vidáman eregették kifelé a füstöt.

Jóképű, magára sokat adó negyvenes férfi volt a rektorhelyettes. Biológiai tanulmányai repítették ilyen magasra, kiváló volt a szakmájában, ezt senki sem vitathatta el tőle. Amúgy meg egy igazi falusi paraszt gyerek volt, az is a rosszabbik fajtából. Alulról indult, de mire felért a magaslatra, elfelejtette, hogy honnét származott.  Ilyenekből lesznek a leghitványabb emberek és a legrosszabb vezetők. Az előre köszönés nála valahogy kiment a divatból, vagy inkább soha nem volt benne, nem üdvözölt soha senkit előre. Öltözéke a huszonévesekével vetekedett, kizárólag márkás, drága divatos holmikat viselt. Az autójára is nagyon adott, többe került, mint egy közepes árfekvésű lakás a fővárosban. És bizony az ilyen luxus kocsival lassan közlekedni nem lehetett, csak száguldozni tudott vele az utakon. Pillanatok alatt felgyorsult százra, a fékpedált igen ritkán használta a gazdája. Tartottak is tőle akik ismerték, nem szerettek volna találkozni vele a zebránál.

    Gyere már, annyira vártalak – nyitotta ki az ajtót a vörös hajzuhatagú dekoratív nő. – Hiányoztál nagyon! Kezdjük el, mert nyolc órára otthon kell lennem, akkorra hazaér a férjem is, nekem is otthon kell lennem.

 

    Most tudtam csak elszabadulni, volt még egy megbeszélésem a főnökömmel. Ne haragudj Édes! – felelte a férfi és magához ölelte a vonzó külsejű nőt, majd lassan elkezdte levetkőztetni.

Tíz éve dolgoztak már ugyanazon a munkahelyen, eleinte csak nézegették egymást, aztán flörtölni kezdtek. Két évvel ezelőtt váltak szeretőkké. Igen, csak szeretőkké, mert a mély érzelem hiányzott a kapcsolatukból. Viszont mindkettőjüknek szüksége volt a másik fizikai közelségére. A nőnemű lény olyan férjet választott, aki igencsak nyámnyila alak volt, a házi papucs csak jelenthetett neki. Hiányzott belőle a vad férfiasság, az erő és a sárm. A rektorhelyettesben mindez bőségesen meg volt. Viszont őt nem várta otthon fehérnép, öt éve elvált emberként tengette az életét. Otthon csak az üres ház, az üres asztal és az üres ágy várt rá. Kolléganőjétől a testi buja szerelmet megkapta, lelkét azonban már rég elvesztette az élvezetek hajhászása során. Fizikai szükségletei kielégítésére teljesen megfelelt ez a laza kapcsolat.

Sokáig azt gondolták, hogy csak ők tudnak a kapcsolatukról. Ebben viszont nagyot tévedtek. Lépten-nyomon róluk beszélt az egész tanári kar. Összesúgtak a hátuk mögött és arról pusmogtak, hogy mikor buknak már le. Sok rosszakarójuk mellett akadt néhány kollégájuk is, aki megértette őket. Nyílt titok volt már mindenki előtt ez a szerintük titkos kapcsolat.

A fiatal tanárnő fölött igencsak elszálltak az évek, kezdett vészesen ketyegni a biológiai órája. Az alamuszi férjecskéje pedig már vágyott egy trónörökösre és egyre unszolta aráját a kis bébi érkezésére. Felesége mindig kitalált valami indokot, hogy most éppen miért nem akar gyermeket szülni. Egyszer aztán a férje bekeményített és ultimátumot adott neki. Ha nem hajlandó szülni a neje, akkor ő bizony elválik tőle. Mit volt mit tennie a kicsapongó arának, be kellett adni a derekát. Sajnálta volna veszendőbe hagyni a jól szituált férjét és titkon ő is bevallotta magának, hogy a szíve mélyén vágyik már egy gyermekre. Karácsony napján a terhességi tesztje pozitív eredményt mutatott, este ezt a tesztet kapta ajándékba a gyermekre vágyó férj. Eddig is igyekezett tenyerén hordozni asszonyát, de terhessége alatt még magasabbra emelte.

Nyár végére megérkezett a trónörökös szüleik legnagyobb örömére, egészségesen, életrevalóan. Arcvonásai a kismama rosszakarói szerint hasonlítottak a rektorhelyettesre.

564látogató,1mai

Szerző Magdus Melinda 7 írás
Magdus Melindának hívnak. Nógrád megyében egy 600 lelkes kis faluban élek és dolgozom. Egy ismerős által találtam rá erre az online irodalmi folyóiratra. Amatőr költőnek vallom magam, kedvtelésből, magam és mások örömére írok és próbálgatom a szárnyaimat.

8 Komment

  1. Melinda! Ez a történet is jó (lenne), ha a gondolataidat szabadjára engednéd. Nekem ez most olyan volt mint egy jegyzőkönyv. “igazi falusi paraszt gyerek volt,” (Ezt lehetne másként is …)
    ” A nőnemű lény olyan férjet választott,”… (Ilyen megnevezést nem használunk, lehetne szebben is. Pl. Éva , Klári, Ibolya stb.) “Sajnálta volna veszendőbe hagyni a jól szituált férjét” ( Nagyon nem!) Pl. Így is lehetne: (szakadoztak már a régen összekötözött szálak Klári, és a férje között. Elbizonytalanodott, vagy talán sosem volt biztos magában. Talán még akkor sem, amikor azokat a szálakat összekötötték. Rég volt. Az ő vére viszont most forr, és Laci vad ölelésére vágyik. Olyan ölelésre, amit otthon sosem kapott meg… ) Melinda,most is csak azt tudom mondani, hogy az olvasóknak írunk. Barátsággal:N.GY.

    • Köszönöm a barátságodat György. Szeretek írni és így megosztani a gondolataimat másokkal. Valahogy az életem során kialakult, hogy sokszor belém fojtották a szót, ezért igyekeztem mindig röviden és tömören kifejezni magam és csak a lényegről beszélni. (Az egyik szakmám amúgy jegyzőkönyv vezető 🙂 ) Most felnyitottad a szemem, hogy a prózaíráshoz ez a kifejezésmód kevés. Kell a kifejtés, a körítés. Túl sokat akarok besűríteni egy-egy novellába, nem akarom hosszúra nyújtani az írást és ez lesz az eredménye. Megfogadom a tanácsodat és próbálom szabadjára engedni a gondolataimat. Barátsággal itt is: MM

Hagyj üzenetet