Friedrich Hölderlin: Az élet fele
Sárga körtékkel
és vadrózsákkal dúsan
hajlik a tóba a táj,
ti kecses hattyúk,
múzsacsókoktól ittasak,
a kijózanító vízbe
merítitek fejeteket.
Jaj nekem, hol találom én,
mikor tél lesz, a virágokat,
a napfényt,
s a Föld árnyékát?
Ridegen, némán
merednek a falak,
csattognak a szélzászlók.
Hälfte des Lebens
Mit gelben Birnen hänget
Und voll mit wilden Rosen
Das Land in den See,
Ihr holden Schwäne,
Und trunken von Küssen
Tunkt ihr das Haupt
Ins heilignüchterne Wasser.
Weh mir, wo nehm ich, wenn
Es Winter ist, die Blumen, und wo
Den Sonnenschein,
Und Schatten der Erde?
Die Mauern stehn
Sprachlos und kalt, im Winde
Klirren die Fahnen.
2016. április 21.
