Már alkonyat volt, csak a frissen leesett hó fehér derengése tette opálossá az esti tájat. Az öreg cipész most is sokáig dolgozott a műhelyben, mint mindig, rásötétedett, pedig szenteste volt. Talán bizony hamarabb abba kellett volna hagynia a munkát, de nem akarta befejezetlenül félretenni az utolsó pár ütött-kopott csizmácskát. Egy szegény család gyermekéjé, fontos, hogy időben kész legyen vele, mert ez az egyetlen kis csizmája van.
A vacsora is talán készen lehet már ilyen tájban, gondolta, és ráütötte az utolsó szegeket is az agyonhasznált lábbeli új talpára. Valami nemes gondolat ébredezett, ráncokkal barázdált homloka mögött. Kackiás bajusza alatt rejtélyes mosoly született. Elhatározta, hogy végre ő is tesz valami jót, és szívet melengető öröm uralkodott el a lelkében. Ma fog talán a legnyugodtabban aludni.
De előbb még elővette, azt az apró piros csizmácskát, amit saját leánykájának készített ajándékba. A méret is egyezett. Kislányának volt egy másik, még alig használt fekete színű. Nem fog hiányozni neki, más ajándékot is fog kapni, nemcsak ezt. Szentül hitte, hogy ma éjjel boldogságot tud hozni egy szegény gyermek egyszerű karácsonyába.
Titokzatos mosollyal állt fel kedvenc háromlábú székéről, gondosan becsomagolta a megjavított téli lábbelit és a meglepetést. Hátrament szólni a feleségének, hogy némi dolga akadt a városban. Nemsokára el is indult, mint régi mester, minden kuncsaftját tudta, hogy hol lakik. A hó már akkorra vastagon mindent belepett, a gázlámpák fénye sejtelmesen csillant meg rajta. Sietősen lépkedett, mert időben oda akart érni a kis házikóhoz. Már látszott a rozzant fakerítés mögött megbújó, nádfedeles, egyszerű ház. Kicsit izgatott volt, teste melegével a kabát alatt védte a becses csomagot.
Lelki szemeivel szinte látta, hogy mi fog történni: Remélte úgy is lesz, ahogyan eltervezte. Kinyitotta a kiskaput, könnyen ment, zár nem is volt rajta, csak egy kallantyút kellett kihajtania, azután ráakasztotta a bejárati ajtó kilincsére a táskát, amiben a megtalpalt csizmácska, és a selyempapírban lapuló, új, piros téli csizma volt. Bezörgetett, majd gyorsan elsietett. Egy apró leányka nyitott ajtót, a bokrok mögül jól látta.
A gyermek meglepetten vette észre a kilincsen a táskát, és bekiáltott az édesanyjának:
— Édesanya! Valaki hozott egy csomagot, nézzük, meg mi van benne!
— Itt vagyok kicsim, ugyan mi lehet benne?
— Nem tudom, izgatott vagyok, bontsd ki te!
— Jó, bontom, gyorsan, kíváncsi lettem.
Először a megjavított lábbeli került elő.
— De jó, készen lett ilyen hamar a csizmácskád, holnap már használhatod újra. De van itt még valami, nézd, és kivette a vadonatúj piros csizmát, meglepődve.
— Anya! — sikkantott egy nagyot a kislány. — Biztosan a Jézuska ajándéka!
Boldog, örömteli arccal szorította magához új szerzeményét, nem volt nála senki, aki boldogabb lenne, ma éjjel.
A cipész pedig elégedett mosollyal indult haza a sűrű hóesésben, alakja a távolból egészen angyalinak tűnt, de a szárnyakat csupán a kislány képzelete adta rá, mert szentül hitte, egy angyal volt a titokzatos jótevő.
Vége
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: Nagygyörgy Erzsébet
