Koosán Ildikó : Heinrich Hoffmann: A bősz vadász története

Heinrich Hoffmann

 

A bősz vadász története

 

            Koosán Ildikó fordítása

 

 

Magára vett a bősz vadász

egy tiszta új fűzöld ruhát;

tarsolyt vitt, lőport és puskát,

így szaporázott az erdőn át.

Orrára okulárt rakott,  

végez a nyúllal majd legott.

De fészkén a szedte- vette

a vadászt jól kinevette

 

Bőszen sütött a napocska,

nehéz lett vállán a puska.

Lepihent a zöld fűbe ott;

a kis nyúl mindent láthatott.

És mikor horkolva elaludt

a nyúl odalopakodott

okulár, puska az övé már,

elszelel véle,s messze jár.

 

Orrára most a nyúl teszi

az okulárt, s le nem veszi;

a puska kész egy perc alatt.

A vadász erre felriad.

Felugrik, futásnak ered:

„Segítség, segítség emberek!”

Rohanva fut a bősz vadász

mély a kút, de most nincs tovább.

Ugrik. A szükség így maraszt;

a nyúl meghúzza a ravaszt.

 

Vadász-né az ablakban áll,

kávézik, kezében pohár.

De lő a nyúl és kész a baj;

sikít a nő : „ ó jaj, ó jaj!”

A kút mellett szűkül kör,

egy nyúlfi lesz a börtönőr.

Ő gubbaszt a zöld fűben ott;

piszéjén kávécsepp csorog.

Kiszól: „Ki tette ezt? Ne már!”

s kezében hull a kiskanál.

 

 

 

Die Geschichte vom wilden Jäger 

 

 

Es zog der wilde Jägersmann

sein grasgrün neues Röcklein an;

nahm Ranzen, Pulverhorn und Flint

und lief hinaus ins Feld geschwind.

Er trug die Brille auf der Nas

und wollte schießen tot den Has.

Das Häschen sitzt im Blätterhaus

und lacht den wilden Jäger aus.

 

Jetzt schien die Sonne gar zu sehr,

da ward ihm sein Gewehr zu schwer.

Er legte sich ins grüne Gras;

das alles sah der kleine Has.

Und als der Jäger schnarcht und schlief,

der Has ganz heimlich zu ihm lief

und nahm die Flint und auch die Brill

und schlich davon ganz leis und still.

 

Die Brille hat das Häschen jetzt

sich selbst auf seine Nas gesetzt;

und schießen will’s aus dem Gewehr.

Der Jäger aber fürcht sich sehr.

Er läuft davon und springt und schreit:

»Zu Hilf, ihr Leut, zu Hilf, ihr Leut!«

Da kommt der wilde Jägersmann

zuletzt beim tiefen Brünnchen an.

Er springt hinein. Die Not war groß;

es schießt der Has die Flinte los.

 

Des Jägers Frau am Fenster saß

und trank aus ihrer Kaffeetaß.

Die schoß das Häschen ganz entzwei;

da rief die Frau: »O wei! O wei!«

Doch bei dem Brünnchen heimlich saß

des Häschens Kind, der kleine Has.

Der hockte da im grünen Gras;

dem floß der Kaffee auf die Nas.

Er schrie: »Wer hat mich da verbrannt?«

und hielt den Löffel in der Hand.

 

 

 

2016. március 15.

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 940 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.