– Jó napot, szomszéd, hogy van máma?
– Köszönöm, egy barátom, költözöm.
– Akkor sikerült!
– Micsoda?
– Á, semmi… Horgászni voltam.
– És?
– Úgy látszik csuka helyett rozmárt fogtam.
– Egyáltalán nem tudom követni…
– Nem is kell. Mikor költöznek?
– Éppen ürítik a lakást…
– Hurrá!
– Bocsánat, szomszéd barátom, minek méltóztatik oly hevesen örvendezni?
– Mondtam már, sokkal jobban sikerült mint gondoltam!
Elköltöztek, aztán némi protekció és kenőpénz árán vissza.
– Maga mit csinál itt, szomszéd?
– Visszajöttem lakónak.
– Ide!? Nagyon jó, mert már húsz esztendeje boldogítjuk egymást. Azt hittem, nem élem túl azt a pár percet, míg odavolt.
– Három hónapig éltünk átmeneti szálláson, de sikerült bebizonyítanom, hogy ez a mi lakásunk.
– Mondtam már, boldog vagyok, szomszéd! Most menjünk és feküdjünk le!
A boldog szomszéd rettentő rosszul aludt, sőt éjszakájának nagy részében tervezgetett. Másnap megmozgatta az összes nagyra nőtt ebet, és teljes közömbösséggel távolította el sikeresen szomszédját. Neki az volt a lényeg, hogy szabaduljon már fel az a nyavalyás lakás, szüksége van egy megfelelő, közel fekvő irodára. S mert ez az alak kisüzemi módon léggömböket készített, még konkurenciája is volt. Másodjára tényleg sikerült!
Minden jó, ha jó a vége, de ezt nem a kiköltöztetett gondolta.
