Marthi Anna : Plátóiság

 

Húsod a vízben. Megfojthatnám a vágyam,

szerelmed nem eladó már. Múzsává teszlek,

szabad leszel, sóvárgásból tanul az értelem.

Bekebelezném múltadban rejtett szépségeid.

Virágozz, mint tengeri csillagpacák kezedben,

nyílj ki tetszésem által, benned az isteni látnok.

Mit számít, ha pusztán spirituális – nem érhetek

húsodhoz – hiszen szűziesen frissé érlel e talán.

Egy vega leszek a sokból; gondtalanságunkért,

tőled, a bennem élő vadak is megszelídülnek.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.07.18. @ 06:12 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak