Zajácz Edina : Visszaadnálak

Visszaadnálak az első napnak,
mikor perceink egymásba nyíltak,
s felragyogtattad pillantásaim
a mindenség fakó rézszárnyain.

Még árnyékunk érinti az eget,
ahogy inged egyszerűn leveted,
s miként a nem nyugvó füstszalagot,
sajgó vágyunkat tűzzé csókolod.

Örök szomjúság gyötör utánad,
csak kérdezem az üres szobákat,
miért nem szerettünk vakmerőbben,
míg minden álmodra ráfeszültem.

Lombokká nő bennem az alkonyat,
iszapba rejtem kristályhangodat.
Újra csönd, hideg kezű nyár ölel,
mérhetetlen messze a partközel.

Legutóbb szerkesztette - Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 197 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.