Grin Sándorné : Tetovált

Nyomtatás

Hidd el!

Annyira igyekszem elengedni téged,

de ez a végtelen melankólia,

akár a szitáló eső,

vagy üres termek faláról visszaverődő,

távoli zongoraszó,

mindenhol utolér.

Kővé vált bennem

a szeretni akarás,

és hiába futok.

Az ég is hiába kék. 

Hiába kerget vadul a szél is

rongyos felhőket,

az én hajamból

nem tudja kifújni illatod.

Még az ízed is számban maradt.

Nem érted?

Testem az otthonod!

Választalan koldus,

tetovált szívű vagyok.

S csak a reménytelenség

tapad

bőröm minden

négyzetcentiméteréhez.