Seres László : Könnyek nélkül

 

 

Mit nekem a fájdalom 
lenyelem eltorzult arccal 
mint a könnyeket 
s visszamosolygok rá 
mintha semmi se fájna 
ne üljön győzelmi tort 
felettem míg élek

 

Ezt tettem kölyökként
nagyobb hatalmak 
előtt is büszkén
mikor anyám gyötört
– szívem majd meghasadt –
be nem vallott bűneimért 
s én megszeppent dacban
konokul ellenálltam

 

Mit nekem a fájdalom 
se anyám se bűnöm nincs már
– magam korholom ezért is –
s szeretném, ha lenne s fájna 
a ki nem mondott szó újra
amit jól tudott ott akkor is
csak tőlem akarta hallani 
lélekvezeklő csendben 
könnyek közt halálra váltan

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.