Hűvös lett, bár csinos nővér!
Szava rideg – tűrt jégszilánk.
Frigid: csontján szálkás a vér,
betűt karcol, adathiányt…
Testet int figyelve lázra,
sztetoszkóphoz jár ma lúdbőr…
Sóhajtozom, mint vén pálma,
mit olvashat ki tüdőmből?
Íriszünk sejt-időnk tükre,
teljesség, mi rólunk mesél,
sugár ha mar ép lelkünkbe,
hologram-torzítás a cél.
Várok – foghullt „tenyészállat”,
kopogtatni való példány.
Vizsgálatra „Lét-szám” várat
– s ki nincs ma hálapénz-listán?
Nyögdíj? Jár még pár félholtnak,
bár sokallják szakállam’ is,
kik ma országokat lopnak –
s mosolyuk választott – hamis!
Hirdetik: túl sok az Ember,
kicsiny ez a Főd-kerekség!
Ki mást rabolni ma restell,
jutalma oltott betegség!
Teozófikus rögeszme:
Öröklét – s a Szűz Virága!
Terv ma hatmilliárd lenne,
kit „szánnak” – át más világra?
Szent Háromság magosából
diszharmóniába jövünk,
csillagok közt s bolygón bárhol
Sorshálót mi – magunk szövünk!
…Kopogtatnak – társult léptek…
Szempillant rám – tisztiorvos.
Sújtásain ha átnézek –
rövidlátása mit hordoz?
Legutóbbi módosítás: 2015.03.05. @ 20:32 :: Pásztor Attila - Atyla
