Utoljára talán tizenöt évvel ezelőtt vizsgáztam. Rémálmaimban néha még mindig elő- előjönnek az izgalmak.
Sötét szoknyában, fehér blúzban sietek. Reggel kilencre kell beérnem. Néhány lépcsőfokon feljutok a kaputól a földszintig. Hosszú folyosó nyílik jobb- és baloldal irányába is. Tétovázom: Merre induljak? Látom, néhány szintén ünneplőbe öltözött, vizsgázó járkál fel-alá idegesen. Oda tartok én is.
Az ajtón a várakozók névsora. Ideges vagyok, remegek, folyik rólam a víz. Nem merek bemenni. Úgy érzem, nem tudok semmit. Nincs könyvem, jegyzeteim, füzetem. Mit keresek itt?
Végre behívnak. A hosszú asztal mögött ülő vizsgabizottság döbbenetes látványt nyújt.
Az elnöktől kezdve mindenkinek a feje helyén vastag paragrafus jel imbolyog.
— Milyen nyelvből szeretne vizsgát tenni? — szólít meg az elnök.
— Törvényből, jogszabályi nyelvjárással — motyogom. — Alapfokon — teszem hozzá. — Huszonkét év szakmai tapasztalat után megpróbálom — habogok.
A szigorú bírák bólogatnak, helyeselnek.
— Húzzon egy tételt — mutatnak az asztalon szétterítve, lefelé fordított papírokra.
Kiválasztok egyet közülük. Nézem és nem értem. De hiszen ezt már eltörölték! Próbálok szólni, de nem jön ki hang a számon.
— Akkor halljuk, halljuk! — néz rám a sok-sok paragrafus.
— A 64. § (2) bekezdése, figyelembe véve a törvény 51. § (3) bekezdésének a) pontját, kivéve az e törvény által a 28. § (5) bekezdésének f) pontjában leírtakat — kezdem halkan, remegve mondandómat. Nem is hagyják tovább mondani, közbevágnak.
— Amiről maga beszél, az március elsejével lépett életbe és májusban eltörölték. Most pedig már június van. Lenne szíves az aktuális jogszabályi megfogalmazást lefordítani magyarra?
— Igen, én szerettem volna szólni, de…
A vizsgabizottság tagjai sorra felveszik az asztalról a tételeket, megdöbbennek.
— A húsz vizsgakérdésből kilenc már megváltozott, hat hatályát vesztette, ebből négy januártól visszamenőleg — szól egy vastag paragrafus.
— Ötöt módosítottak, abból hármat később eltöröltek, illetve azok közül kettőt elnapoltak következő év január elsejéig — toldja meg egy sovány kis jel.
— Azt sem várták meg, hogy értelmezni, alkalmazni lehessen. Jó esetben legalább addig érvényben van — mondják többen is.
— Aztán mikor már kezd kialakulni, világossá válni, próbálják betartani, akkor módosítják, vagy eltörlik. Helyette új, még érthetetlenebb, alkalmazhatatlanabb törvény, jogszabály lép életbe — veszi vissza a szót az elnök.
A teremben teljes a zűrzavar, a felháborodás, mindenki egyszerre beszél, érthetetlen káosz uralkodik a paragrafusokon.
Mondják a magukét, én pedig csak állok, szó nélkül, letaglózva.
Végre felriadok. Micsoda megkönnyebbülés! Csak rossz álom volt. Elkövettem azt a hibát, hogy ágyban fekve próbáltam tanulmányozni a január elsejétől életbe lépő új törvényeket.
A júliusi változások senkit sem érdekelnek. Az már történelem. Haladni kell, nyomon követni, megérteni az újakat.
Hol is hagytam abba? Ja, igen.
Mikor az egyik törvény 44. § (8) bekezdésének e) pontjánál azt olvastam, hogy kivéve a törvény 21. § (3) bekezdésében foglaltakat, figyelembe véve a 72. §. (2) bekezdés b) pontját, elveszítettem a fonalat. Mire odalapoztam az említett helyre, onnan pedig a következőre, és így tovább, már nem emlékeztem, hogy mit is olvastam az elején, tulajdonképpen mire is szerettem volna választ kapni?
Mérgesen összecsaptam az újságot, minek megjegyezni, arra a két hónapra, ameddig esetleg érvényben lesz? Ha visszamenőleges hatállyal el nem törlik január elsejétől? Inkább megpróbálok aludni. Becsuktam a szemem. Nem nyugodtam meg, mert holnaptól dolgoznom kell. De hogyan? Mit kell csinálnom? Mit kell betartanom? Minek alapján kell a munkámat végeznem? Hogy magyarázom meg ügyfeleimnek, amit én sem értek?
Sötét szoknyában, fehér blúzban álltam a vizsgateremben a paragrafusok előtt, akik még mindig hangoskodtak, próbálták saját fontosságukat, érvényességüket hangsúlyozni, hatályosságukat bizonygatni, már-már összeverekedtek.
A rémálom folytatódik.
Legutóbbi módosítás: 2015.03.30. @ 16:36 :: Magyar Eszter
