Lucskai Vincze : Átlényegülő harangok

Tisztelgés Gábor Áron előtt, születésének 200. évfordulóján.

 

annál a hídfőnél   

 

a Feketeügy hömpölyög

minden fodra

s a dübörgő vonat is

ott fenn

lassítva tiszteleg

a hős tüzérnek

tekintetem

amerre a katonák

s a székely vér fakad

 

 

a holdsarlón egy csillag

  mint fészkelő ősi akarat

a hajnali köd mozdul rá kéken

lebegteti a kökösi tájat

és a sudár fenyőkre feszíti

s mint ezernyi rúd

zászlórudakból az erdő

hol tornyok hangját tépi

hol ágyú torkán bömböl a szél

és átlényegülnek sorra

a széki harangok

-a kitett czélt ha nem találom-

mondá Áron

Gábor Áron

-ágyum golyóbisát ...-

s működik már minden hámor

és a lengőkalapácsok

sok száz pöröly

székely pöröly

-lőjétek keresztül rajtam-

mondá Áron

Gábor Áron

-ágyum golyóbisát

a kitett czélt ha nem találom-

Ojtoz torka mint sikoly

muszka golyó ragadta magával

s hajnalonként ha felszáll a köd

mondják

fehér lován

alakja még most is feldereng

s a hámorokban lendülnek a kalapácsok

újra

-két hét alatt lesz ágyu

lesz munitio amennyi kell-

mondá Áron

Gábor Áron

és kondulnak még egy utolsót

a székely harangok

Eresztevény egén

kondulnak még egy utolsót

2015.03.05

Legutóbb szerkesztette - Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...