Zajácz Edina : Ne menj

Mintha semmi nem múlna el egészen.
Itt maradtak a jégszemű díszletek,
közöttük arcod annyiféleképpen,
ahányszor újra alkot a képzelet.

Létem csak tömjénillatú fuldoklás.
Becéző szavad szobámban ténfereg,
mint ujjaim hegyében a zsibongás,
talán álmaimban megérintelek.

Te nem moccansz, s én ácsorgok előtted.
Meg sem vallasz, és fel sosem oldozol,
a Napra kötözöm fel szenvedélyed,
hogy égess, ha téged nézlek valahol.

Libeg a tél csontfehér hálóinge,
rögeszmés játékom vagy, ne menj, még ne.

Legutóbb szerkesztette - Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 199 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.