Marthi Anna : Meditstáció

 

Legyen másképp. Véznább a test. Minden egyes szerelmes

szívdobbanást pótlólag, a csendlerakódott belső fény képein,

csorba ajkú sóhajnak, kimondhatatlanul vergődő lélegzetnek,

merész halálú, szűz gondolatnak mindenkori döbbenethelye,

átmenete – magányt veszejtő egyedülléte – istenérzés lesz.

Akinek koncentráltsága vonz, éleslátása engedékenység is.

A rajta megnyíló morfogenetikus teret sűríthetjük az időbe.

 

Legutóbbi módosítás: 2015.01.13. @ 15:18 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1337 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak