Vaskó Ági : Szárnyatlan sasok

Nyomtatás

Indiánnyár kibuggyanó vére
kucorog meghajlott vállukon,
mit ér a napernyő leplezése,
hisz matt már az arany útjukon.
 
A padon mélázva, csendben ülnek,
lelkükben táncoló dallamok,
feltörő emlékek hegedülnek,
fontosabbak, mint a holnapok.
 
A bársony álmok szürkék, kopottak,
bóbiskolnak a hétköznapok,
kacér vágyak hamuvá lobogtak,
nem szállnak a szárnyatlan sasok.
 
S a száraz villám oly rég tétova,
nem időz kérőn az ujjbegyen,
egy a cél, kezük édes otthona
a társ fáradt karjában legyen.
 
A padon mélázva, csendben ülnek,
nézik, mily rövid a gyertyacsonk,
a hosszú útra némán készülnek:
Csak együtt menjünk, ha szól a gong.