Vaskó Ági : Szárnyatlan sasok

Nyikolaj Zabolockij: Öregedés című versének
átirata.
A kép saját alkotás.

 

 

 

Indiánnyár kibuggyanó vére
kucorog meghajlott vállukon,
mit ér a napernyő leplezése,
hisz matt már az arany útjukon.
 
A padon mélázva, csendben ülnek,
lelkükben táncoló dallamok,
feltörő emlékek hegedülnek,
fontosabbak, mint a holnapok.
 
A bársony álmok szürkék, kopottak,
bóbiskolnak a hétköznapok,
kacér vágyak hamuvá lobogtak,
nem szállnak a szárnyatlan sasok.
 
S a száraz villám oly rég tétova,
nem időz kérőn az ujjbegyen,
egy a cél, kezük édes otthona
a társ fáradt karjában legyen.
 
A padon mélázva, csendben ülnek,
nézik, mily rövid a gyertyacsonk,
a hosszú útra némán készülnek:
Csak együtt menjünk, ha szól a gong.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.01.03. @ 07:29 :: Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 119 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.