M. Laurens : KALAMÁRIS

M. Laurens
 
KALAMÁRIS
( Nagyapám emlékére )
 
Divatja múlt kalamáris,
jelképként is oly banális,
egy hasztalan tárgy mára már,
Nagyapám íróasztalán.
Tintája régen elfogyott,
az asztalon hagyott nyomot:
néhány kortól fakult pacát,
mi felidézi Nagyapát.
 
Árva lett a kalamáris,
kimondva ez oly banális,
de bennem tündérkort idéz,
hol tollat fog egy férfikéz,
és papírra vet néhány szót
 –születésemkor már nem volt–
Leírja csendben, s tétován:
Jóember légy majd, unokám!
 
újraköltve: Pest-Buda 2014. október 17.
   
Legutóbbi módosítás: 2014.10.19. @ 17:19 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 220 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )