Koromfekete éjszaka zavaró hangokkal,
mintha nyúznának valakit — élve, karmokkal…
Felülök csuromvíz’, rájövök én vagyok,
hűvös fal hátamon, rettegve vonyítok.
A sötétség megmozdul, torokra támad,
arcomba bámulok, nincs csak a bánat…
Legutóbbi módosítás: 2014.10.03. @ 18:28 :: Dohnál Martin