Bakkné Szentesi Csilla : Anna-szál(l)

Nyomtatás

(Zeneajánlóm: http://youtu.be/XTsaou-qrjk)

Már elfeledted hajam illatát is,
a hárs hordozza talán még nyomát,
az arcom éle gyenge holdvonás, mit
visszatükröz néhány fénybogár.
Az éjszakákban alig vannak színek,
elnyelik, mint hangokat szivacs,
de ahogy érzem, nincs nyugta a szívnek,
lehet szerelmed haldokló pipacs.

Míg földi létem hagyta zsenge szálként
eléd hajoltam minden hajnalon,
nem számolgattam félve vajon hány még
az érintés, mit tőled kaphatok.
Hogy édes volt vagy keserű az íze
a csókodnak, mi egyre csak fogyott,
mit számít már, ha szemem hamis színe
csak emlékként hagyott örök nyomot.

—————-

Drága Csillámom, meg kell mondanom, hogy a gyönyörű induló sor utáni képzavarnál csak a magyar nyelvben fellelhető legrondább rímpár döbbentett meg jobban: szivacs-pipacs. Most őszintén: ilyen hangulatot szerettél volna?

Az eléd hajoltam minden hajnalon, nem számolgattam… nekem egy egész más képet adott, azt gondolom,mint amit te festeni szerettél volna, pedig úgy általában véve filmet se nézek, nem hogy felnőtt filmet.

Szóval ez most nagyon NEM.

Szeretettel: NHI