Ha nem tudsz megtartani,
csak engedj el,
mint fa a levelét,
mint felhő az esőcseppeket,
vagy mint szirmait a virág,
ha már elszáradt.
Sok szinonimája van a szakításnak.
Csak eressz ki,
mint hídról ugró öngyilkos
az utolsó lélekzetét,
úgy eressz el,
hogy míg szakadok,
mint a ruhaanyag, ha tépik,
szememből könnyként szökik ki,
hogy talán halálosan szerelmes vagyok
beléd.
Talán ez is csak szemfényvesztés,
valójában nem jelentettél soha semmit,
csak enyhít a hétköznapokon,
ha valakiről újra és újra lemondhatok.
Sok szinonimája van a szakításnak.
Az egyik én vagyok.
Legutóbbi módosítás: 2014.08.12. @ 16:27 :: Tóth Zita Emese
