Bihari Csilla Rózália : Kosárfonás

 

 

A kályhában tűz pattogott,

Ráncos, gyors ujjpercek égtek,

Megviselt, ősz fürtös homlok

Felszegte fejét a fénynek.

 

Fekete, víg szembogara

Pontos, örök pályán mozgott,

A dolgos kéz érvonala

Megújuló ritmust osztott.

 

Lassan kilencven év pírja

Pihent a vágyűzte arcon,

Ki tudja még meddig bírja

Élni győzelmes kudarcon…

 

A gyors kezek nem lankadtak

Harc, munka és fogság óta,

Mindig új erőre kaptak,

S már szólt is a magyar nóta.

 

Rekedtes, ártatlan hangban

Törtek ki a lelkes szavak,

Mikor a tűz egyet lobbant

Megkettőződött az alak.

 

Dédapám árnyéka csak nőtt,

Nem is fért el már a falon,

Az ághalom amelyből szőtt

Lett őserdő, sötét vadon.

 

Megint varázsolt az öreg,

Jókedvével s egy pár ággal,

Sziporkázott is a közeg,

Mikor kész lett a kosárral.

 

Dédanyóka is a percben

Toppant be a kis szobába,

És a hűséges szemekbe

Könnyet csalt a kis kosárka.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.08.09. @ 11:22 :: Bihari Csilla Rózália
Szerző Bihari Csilla Rózália 123 Írás
1995. Nagyajta. Aztán Sepsiszentgyörgy, Székely Mikó. Most Kolozsvár, végzős bölcsész. :) Több, mint tíz éve verselő. A helyzet egyre csak romlik. :)