Böröczki Mihály - Mityka : FELSZÓLÍTÓ

megye-mustra egy szomorú évfordulón

Őrizd Árpád minden kincsét,

ami birtokodban sincs még,

simogasd meg Magyarország

összekarcolászott orcát,

akárhol élsz – légy magyar,

csillogó fény, zivatar,

légy átokban fogant áldott,

ültess homokba akácot,

szántsd a földed, vess magot,

tartsd tisztán az udvarod,

s hogyha így élsz, emberül,

egyszer az is kiderül,

hogy Kárpátok és az Alpok

nem véletlen terelt, hajtott

ide sorsot, nemzetet,

mondd csak ki, hogy szereted,

s temessen bár házad üszke,

maradj erős, maradj büszke,

ha már ezt az áldott helyet

trianoni bölcsek helyett

Isten neked rótta ki,

maradj európai!

Legutóbbi módosítás: 2014.06.04. @ 13:31 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.