Böröczki Mihály - Mityka : Vájling

Akkoridőben vígan lakott nálunk

két vájling, amit naponta használtunk,

egy gömbnyi kék, akár az Isten ökle,

s egy kis piros, a húga, vagy az öccse,

ügy emlékezem, jó anyám használta

mosogatásra, meg akármi másra,

s a két méltóság hideg, meleg nedve,

rá-ráloccsant az ébredező kedvre,

s a kredenc minden nagy és kis edénye,

bemártózódott kézforró vizébe,

de fénylőn, tisztán, asztal szélén ülve,

a krumplit, lisztet, cukrot, sót is tűrte,

az edénysorba nem hítta az élboly,

de be-besegített disznóöléskor,

ha csűrték-gyűrték, sem érezte vesztét,

a tyúkokat is benne köpesztették,

s mint őszidőn a bújócskázó ködfolt,

ha szenderült is, mindig szem előtt volt,

a gyerekkorom sohase csodálta,

de olykor rávett a tisztogatásra,

és én vadóc, a pöttömnyit áldott,

átöblítettem benne a világot.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1006 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.