Böröczki Mihály - Mityka : Vájling

Nyomtatás

Akkoridőben vígan lakott nálunk

két vájling, amit naponta használtunk,

egy gömbnyi kék, akár az Isten ökle,

s egy kis piros, a húga, vagy az öccse,

ügy emlékezem, jó anyám használta

mosogatásra, meg akármi másra,

s a két méltóság hideg, meleg nedve,

rá-ráloccsant az ébredező kedvre,

s a kredenc minden nagy és kis edénye,

bemártózódott kézforró vizébe,

de fénylőn, tisztán, asztal szélén ülve,

a krumplit, lisztet, cukrot, sót is tűrte,

az edénysorba nem hítta az élboly,

de be-besegített disznóöléskor,

ha csűrték-gyűrték, sem érezte vesztét,

a tyúkokat is benne köpesztették,

s mint őszidőn a bújócskázó ködfolt,

ha szenderült is, mindig szem előtt volt,

a gyerekkorom sohase csodálta,

de olykor rávett a tisztogatásra,

és én vadóc, a pöttömnyit áldott,

átöblítettem benne a világot.