Boér Péter Pál : Az a kéz, amely irányított!

 

— Fővezér, adja meg a jelet, azt hiszem, kezdődhet a viadal!

— Már jelzem is a kürtösnek, felség. Ott, oldalt a balszárny bástyáján repítse a csatatérre a háború kezdetét!

— Nagyon szép dallam, mindig szívesen hallgatom.

— Vezér, engem zavar ez a teszetoszaság. Azok a paraszt-gyalogok olyan rettenetesen hosszú ideig tötyögnek, hogy a lovasságnak alig marad lehetősége. Csodálom, hogy nem kaszabolják le őket hátulról. Hé, Vezér, nyújtsa a Távcsövet! Igen elindultak azok a köpcös, pocakos, időhúzó tramplik. Dobolnak…

A csatatéren, úgy ahogy tanították, szabályosan nekiindult az első vonal.

— B2-es, minket már megint le fognak kaszabolni. Ez annyira véres játék, hogy nem tudom kinek teremhetett meg összekunkorodott gondolatai között.

— Ha mindenki gyalog lenne, megtudnák mi a biztos első vonalbeliség…

— Parasztnak neveznek bennünket, pedig én kisnemes származású vagyok. Nem emlékszem olyan csatára, ahol közülünk egy is talpon maradt volna.

— Verd a dobot, te kis fegyvertelen mitugrász! Lehetőleg minél hamarabb dőlj ki, mert nem tudok a lovam szügye alá ügyetlenkedni! Rendkívül szeretek ugratni, most is ugratlak benneteket. Ha nem lépsz odébb, vagy nem esel el, a fejed fölött pöndörülök át. Odébb lépni nem tudsz, mert jobbra és balra van csak ütési lehetőséged, téged viszont bármilyen irányból, bárki, bármilyen fegyverrel bedönthet a lovam patája alá. Na, a beszélgető cimborád már kifeküdt. Hé, hordárszemélyzet, hurcolják le ezt az akadályembert és a többit is! Már mindkét oldalon kupacban hevernek.

A hetvenkedő huszárt telibe találta egy rézsút vágtató futár. Lovastól dőlt oldalára. Csak a paripa feje látszott, úgy tűnik, igen kisméretű lovasról volt szó.

— Döbbenet, az a paraszt elállta a gyalogom útját. Huszár, támadj, mert támad a másik oldali lovasság is! Vezér, küldd a futárt, hogy hozzon információkat, mert átláthatatlanná vált ez az egész!

— Ilyet még nem láttam… Az ellenség benyelte a hírhozómat, és a keservit, rám mászott egy ellenséges futár. Felség, végem van! Majd szóljon az órakezelőknek, hogy gyújtsanak értem egy…

— Hé, személyzet! Hurcolja már valaki el innen ezt a vezért!

— Felség, az a kellemetlen helyzet adódott elő, hogy körülvették!

— Én ilyesmit még nem láttam, a váram bástyái ide-oda mászkálnak! Maga most miért jött? Valaki fentről morog, márpedig nekünk itt dolgunk van, nem? Le kell győzni az ellenséget.

— Felség, a vezérének kampec, magát sarokba szorították. Azt hiszem, itt a lóhalál, a teljes huszárseregünk megsemmisülése. A gyalogság kitörése védekezésképtelen helyzetbe hozott, és a manipuláló kezek igen oktondi módon próbálják megmenteni magát. A lehetetlenben csak lehetetlen van. Ez nem kétesélyes.

— Valaki dugaszolja el ezt a megmaradt vészmadár bástyát! Úgy látom, szétlőtték az egész seregemet, a várból sem maradt semmi. Jaj! Eldőltem, csúszok a rettenetes mező irányába, most egy tasak nyel el, és mint ezerszer és ezerszer, szembetalálom magam a megnémult seregem minden tagjával. Valaki mondja meg, miért süllyesztik ilyen mélyre az uralkodókat!? A vezér vezércselt alkalmazott, segítséget nem kaphattam, tehát támadtam. Lépéskényszer után folytattam volna, de az a másik színű fittyet hányt a sáncolásomra… Nem egészen úgy történt, ahogy meséltem, csak sírok, sírok, mert ellépett előlem a gyalogom, mikor az ellenfél a huszár elől kettőt lépett, és a huszár elől is ellépett egyet. Aztán kihúztam a kihúzott négyes mezőig azt, aki a vezéremmel átlósan kaszabolt. Valahogy mégis én kaptam mattot. Az a kéz, amely irányított! Nem baj, szövetkezünk, fegyverkezünk, mert a következő háborúban nem csak csatát szeretnénk nyerni.

 

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/