Bakkné Szentesi Csilla : Megszállott

 

 

Ma nem tudom, hogy épp mire vágyom,

kiszakadni, vagy összeforrni tán.

Bőröd alatt kellene kivárnom,

de attól tartok, hogy neked is fáj.

Rajtunk kívül lámpaerdősávok,

itt bent a sötét önálló egész.

A fejedben lenyomatom, látod,

már befészkelte magát a penész.

Az ördögűzőt kizárom, mert félek,

kiirtaná még azt is mi enyém.

Angyalok, ha jönnének, e résben

nem férnek meg, én ivódtam beléd.

Legutóbbi módosítás: 2014.03.05. @ 17:17 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.