Előszó: Közel hatvan évem telt el a most publikálásra kerülő és még be nem mutatott első kabaréjelenetemig. Még hatvan év, és talán valaki előkaparja valahonnan majd ezt az ötpercest. Remélem nem hozok szégyent vele a nagy előd nevére
M.Laurens alias Lőrincz Miklós
Lejtőn
( Kabaréjelenet )
(A színen ketten zötykölődnek a hullámvasút első kocsijában, egy fiatal suhanc és egy idősebb, bajszos, gazda kinézetű úr, takaros magyaros népviseletben. A kocsi imbolyogva száguld lefelé a lejtőn.)
Fiú: Feri bátyám! Feri bátyám! Valami baj van ezzel a hullámvasúttal!
Öreg: Baj? Miféle baj? (kotorászik az öreg a zsebében, és elővesz egy pipát)
Fiú: Hát csak annyi, hogy amióta beszálltunk, azóta csak lefelé megyünk.
Öreg: Na és? (nagy nehezen meggyújtja a menetszélben a pipát)
Fiú: Már két napja, hogy beszálltunk!
Öreg: Ugyan már, fiam! Tudhatnád, hogy az emelkedéshez sebesség kell! No’ mármost, mi épp most gyorsítunk, hogy növeljük a tömegünket. Érted már?
Fiú: Feri bátyám, így is túl gyorsan megyünk lefelé és sehol az emelkedő. (feláll, és hátranéz) A hátsó kocsik már alig bírják a rázkódást!
Öreg: Rázkódás, rázkódás! Tanuld meg fiam, hogy a jobb kocsik mindig elől vannak, a hátsók csak a bevétel miatt vannak mögöttünk, azok olyanok amilyenek. (kiköp egyet)
Fiú: Na jó, de cefetül nyikorognak, recsegnek-ropognak ott hátul! Még a végén kisiklatnak minket is a jó vágányról!
Öreg: Ne izgulj fiam, úgy vannak megcsinálva, hogy előbb leszakadjanak, ha… (hatalmas-recsegés ropogás és sikoltozás hallatszik hátulról, az öreg nyel egyet)… muszáj.
Fiú: Feri bátyám, a kanyarban az utolsó kocsi leszakadt egy csomó ember odalett.
Öreg: Sebaj fiam… (megszívja a pipát) Ha emelkedni akarunk, akkor ez a járulékos veszteség nem számít… Fő a gyorsulás… no meg a végcél!
Fiú: Na jó-jó, de akkor most hogyan lesz meg így a kellő tömeg a gyorsulásunkhoz?
Öreg: Nézd fiam, ha kisebb a tömeg, akkor egy még meredekebb lejtő kell, és már jöhet is az alagút után az emelkedés! (rákacsint a fiúra)
Fiú: Mi… Mi… Miféle alagút után? (láthatólag megijed) Az is lesz még?
Öreg: Hát persze, hogy lesz, fiam! (az öreg mosolyogva megpödri a bajszát) Úgy sokkal izgalmasabb, és ráadásul hatékonyabb lesz az emelkedés a fény felé. (félig előrehajolva előre kémlel) No, itt is van már. ( a szín sötétebbre vált, és a fények a sebesség miatt ütemesen villognak az alagútban haladva) Legalább a kishitűek meg a sok vén hülye betojik, és nem sikoltoznak meg pofáznak hátulról. Hidd el fiam, hogy kellő betojás nélkül nincs emelkedés. Ha már rendesen félnek, akkor behúzzák a nyakukat és végre kussolnak ott hátul.
Fiú: (értetlen arccal néz) Aztán minek behúzni a nyakat, Feri bátyám?
Öreg: Minek, minek? Azért öcsém, hogy az egyre alacsonyabb keresztgerendák le ne csapják a sötétben az egyenes gerinccel ülők fejét. Ha meg mégis, akkor halljuk itt elől a puffanásokat. Egy puffanás, egy fej, mint a kugliban. (nagyot szív a pipába) Mert aki nem hajol elég mélyre, azt föntről (ujjával felfelé bök) a gerenda kigolyózza.
Fiú: (bamba arccal) Aha… és az miért jó nekünk?
Öreg: Hülye vagy fiam, mindig is az maradsz, ha nem okítalak. (lekezelő vigyorral az arcán folytatja) Tudhatnád, hogy lehajtott fejjel kisebb a légellenállás (a fiú vadul bólogat) … és akkor magasabbra fogunk emelkedni majd… Mert ugyebár fölfelé minden plusz teher csak visszafog minket. No, érted már? (homlokon böki a fiút)
Fiú: Na jó, de mikor fölfelé? Olyan sötét van, hogy azt sem tudom, lefelé megyünk, vagy már felfelé.
Öreg: Na látod? Mégiscsak kezd már derengeni valami abban a sötét agyadban. (pöffent egyet, és hátradől)
Fiú: Szóval akkor most épp fel, vagy le?
Öreg: Gyor-su-lunk az a lényeg! (kezdi bosszantani a fiú hülyesége) Különben is, ne törődj semmivel, mi elől vagyunk… legelöl és kész!
Fiú: És biztos, hogy a többiek nem szakadtak már rég le a sötétben a félelemtől, ééés a keresztgerendák sem lökték ki őket?
Öreg: Nem mindegy az neked? Legfeljebb több hely jut nekünk odafenn, a következő menetre.
Fiú: Következőőő? (a fiú arcán rémület fut át)
Öreg: Természetesen! De most ne ezzel törődj, hanem figyelj erősen előre a sötétben, hátha látsz valamit.
(kis ideig zötykölődnek majd a fiú előre bök az ujjával)
Fiú: Látom! Látom! (szinte extázisban kiabál) Látom a fényt az alagút végén! (mutogat előre) Ott, ott az a szép vörös fény az, ami úgy imbolyog!
(Az öreg arcáról lefagy a vigyor és kikerekedett szemmel néz mereven előre)
Öreg: A büdös életbe! (Eldobja a pipát, és erősen belekapaszkodik a kocsi első korlátjába) Ez a pokol! Ég a lávától az alagút meg a sínek is!
Fiú és Öreg együtt: Segítséég!
(vakító vörös fény villan, mindketten a szemük elé kapják a kezüket, majd hirtelen sötét, csörömpölés és sátáni kacaj)
Föggöny le.
– Minden jog fenntartva © M. Laurens Budapest 2013. január 30. –
Legutóbbi módosítás: 2013.06.01. @ 10:01 :: M. Laurens
