M. Laurens : LEJTŐN ( kabaréjelenet )

Előszó: Közel hatvan évem telt el a most publikálásra kerülő és még be nem mutatott első kabaréjelenetemig. Még hatvan év, és talán valaki előkaparja valahonnan majd ezt az ötpercest. Remélem nem hozok szégyent vele a nagy előd nevére

 

M.Laurens alias Lőrincz Miklós

 

 

Lejtőn

 ( Kabaréjelenet  )

 

(A színen ketten zötykölődnek a hullámvasút első kocsijában, egy fiatal suhanc és egy idősebb, bajszos, gazda kinézetű úr, takaros magyaros népviseletben. A kocsi imbolyogva száguld lefelé a lejtőn.) 

 

  Fiú: Feri bátyám! Feri bátyám! Valami baj van ezzel a hullámvasúttal!

 

Öreg: Baj? Miféle baj? (kotorászik az öreg a zsebében, és elővesz egy pipát)

 

  Fiú: Hát csak annyi, hogy amióta beszálltunk, azóta csak lefelé megyünk.

 

Öreg: Na és?  (nagy nehezen meggyújtja a menetszélben a pipát) 

 

  Fiú: Már két napja, hogy beszálltunk!

 

Öreg: Ugyan már, fiam! Tudhatnád, hogy az emelkedéshez sebesség kell! No’ mármost, mi épp most gyorsítunk, hogy növeljük a tömegünket. Érted már?

 

  Fiú: Feri bátyám, így is túl gyorsan megyünk lefelé és sehol az emelkedő. (feláll, és hátranéz)  A hátsó kocsik már alig bírják a rázkódást!

 

Öreg: Rázkódás, rázkódás! Tanuld meg fiam, hogy a jobb kocsik mindig elől vannak, a hátsók csak a bevétel miatt vannak mögöttünk, azok olyanok amilyenek. (kiköp egyet)

 

 Fiú: Na jó, de cefetül nyikorognak, recsegnek-ropognak ott hátul!  Még a végén kisiklatnak minket is a jó vágányról!

 

Öreg: Ne izgulj fiam, úgy vannak megcsinálva, hogy előbb leszakadjanak, ha… (hatalmas-recsegés ropogás és sikoltozás hallatszik hátulról, az öreg nyel egyet)… muszáj.

 

  Fiú: Feri bátyám, a kanyarban az utolsó kocsi leszakadt egy csomó ember odalett.

 

Öreg: Sebaj fiam (megszívja a pipát) Ha emelkedni akarunk, akkor ez a járulékos veszteség nem számít Fő a gyorsulás no meg a végcél!

 

  Fiú: Na jó-jó, de akkor most hogyan lesz meg így a kellő tömeg a gyorsulásunkhoz?

 

Öreg: Nézd fiam, ha kisebb a tömeg, akkor egy még meredekebb lejtő kell, és már jöhet is az alagút után az emelkedés! (rákacsint a fiúra)

 

  Fiú: Mi… Mi… Miféle alagút után? (láthatólag megijed) Az is lesz még?

 

Öreg: Hát persze, hogy lesz, fiam! (az öreg mosolyogva megpödri a bajszát) Úgy sokkal izgalmasabb, és ráadásul hatékonyabb lesz az emelkedés a fény felé. (félig előrehajolva előre kémlel) No, itt is van már. ( a szín sötétebbre vált, és a fények a sebesség miatt ütemesen villognak az alagútban haladva) Legalább a kishitűek meg a sok vén hülye betojik, és nem sikoltoznak meg pofáznak hátulról. Hidd el fiam, hogy kellő betojás nélkül nincs emelkedés. Ha már rendesen félnek, akkor behúzzák a nyakukat és végre kussolnak ott hátul.

 

  Fiú: (értetlen arccal néz) Aztán minek behúzni a nyakat, Feri bátyám?

 

Öreg: Minek, minek? Azért öcsém, hogy az egyre alacsonyabb keresztgerendák le ne csapják a sötétben az egyenes gerinccel ülők fejét. Ha meg mégis, akkor halljuk itt elől a puffanásokat. Egy puffanás, egy fej, mint a kugliban. (nagyot szív a pipába) Mert aki nem hajol elég mélyre, azt föntről (ujjával felfelé bök) a gerenda kigolyózza.

 

  Fiú: (bamba arccal) Aha… és az miért jó nekünk?

 

Öreg: Hülye vagy fiam, mindig is az maradsz, ha nem okítalak. (lekezelő vigyorral az arcán folytatja) Tudhatnád, hogy lehajtott fejjel kisebb a légellenállás (a fiú vadul bólogat) … és akkor magasabbra fogunk emelkedni majd… Mert ugyebár fölfelé minden plusz teher csak visszafog minket. No, érted már? (homlokon böki a fiút) 

 

  Fiú: Na jó, de mikor fölfelé? Olyan sötét van, hogy azt sem tudom, lefelé megyünk, vagy már felfelé.

 

Öreg: Na látod? Mégiscsak kezd már derengeni valami abban a sötét agyadban. (pöffent egyet, és hátradől)

 

  Fiú: Szóval akkor most épp fel, vagy le?

 

Öreg: Gyor-su-lunk az a lényeg! (kezdi bosszantani a fiú hülyesége) Különben is, ne törődj semmivel, mi elől vagyunk… legelöl és kész!

 

  Fiú: És biztos, hogy a többiek nem szakadtak már rég le a sötétben a félelemtől, ééés a keresztgerendák sem lökték ki őket?

 

Öreg: Nem mindegy az neked? Legfeljebb több hely jut nekünk odafenn, a következő menetre.

 

  Fiú: Következőőő? (a fiú arcán rémület fut át) 

 

Öreg: Természetesen! De most ne ezzel törődj, hanem figyelj erősen előre a sötétben, hátha látsz valamit.

 

(kis ideig zötykölődnek majd a fiú előre bök az ujjával)

 

  Fiú: Látom! Látom! (szinte extázisban kiabál) Látom a fényt az alagút végén! (mutogat előre) Ott, ott az a szép vörös fény az, ami úgy imbolyog!

 

(Az öreg arcáról lefagy a vigyor és kikerekedett szemmel néz mereven előre) 

  

Öreg: A büdös életbe! (Eldobja a pipát, és erősen belekapaszkodik a kocsi első korlátjába) Ez a pokol! Ég a lávától az alagút meg a sínek is! 

 

Fiú és Öreg együtt:  Segítséég!

  

(vakító vörös fény villan, mindketten a szemük elé kapják a kezüket, majd hirtelen sötét, csörömpölés és sátáni kacaj)

Föggöny le.

 

– Minden jog fenntartva © M. Laurens Budapest 2013. január 30. –

 

 

Legutóbb szerkesztette - M. Laurens
Szerző M. Laurens 208 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )