Lantos Tímea : Úgy várnálak

2013.06.20. Lantos Tímea Vers 2
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Úgy várnálak, mint

sajgó szív az Úr kezét,

nedvért esdeklő rét

a felhők permetét,

kalitkában vergődő madár a

menekülést.

Hegycsúcs a hófehér kucsmát,

gyermek édesanyját,

zongora finom ujjakat,

vászon a táncoló vonalat.

Úgy várnálak,

mint templom ajtaja

a megnyittatást,

s tornyában gubbasztó harang,

a bólogatást.

Úgy várnálak, mint holt

a háztetők közt toporgó harangszót,

s mint élő, a madárhangot.

Úgy várnálak, mint

magzat az életet,

tagadva a végítéletet…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.06.20. @ 20:05 :: Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 86 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!