Marthi Anna : Agónia

gkgkgkgkgkgkgkgkgkgkgk jbjgmbitbitmbitmbitmbit

iitnbitmböitmbiötmbtimbtimbtimbtijbmtijmbtimb

jmgbigtjbitbjgötgijvmöirmvöitgmvtigmviötgmviötg

gj vigj igjvm öitgjmvöitjgmvöitgjnmvitöugnmbviutgn

igjnv tiögjn ögtijnu öitgun öigfunvögfunv gfunvgu

gnigjnöiguvnöitunvötunvuigtnvöigfunmviöfmvifmv

gjöignvöirugfnmvijfrmvcifjmvfinmvjugnvgjgtunvjgnvjg

ogij vtigjnvjignvijrnfvjnfrijnfvijgtvntgiunvtunvutnvutn

hzuhiujjnjibhztfvrtxd5ewsvbztfvbuhzgted54edf7ztgz5ed

iugvuzgbihjunojiniubhzuzbg9uzhnonoijnuohnuinhhoiujnh

 

 

Ha ráérek, hamar megunhatsz.

Messze jártam, ez volt tegnap.

Megjöttem, s már agonizálok.

Kicsavart maréknyi szavam.

Mint lesipuskás l?döz mindent,

rád engedném sorozatszer?en,

érjék csak kék viseltes inged.

Ne mosd ki, hisz úgyse látlak,

hagyd hogy ráhulljon a bánat.

Száraz a szem – ne mulasszad.

Úgyse basztad, mint az állat.

Két karod volt simogatni,

nehéz onnan, itt, vállamon, ni.

Átvérzek mint… az istenfáját!

Ahol önállótlanságomat kivágják.

Minden ág ami ránk marad,

szorít, s öleléssé oldja szavad.

Hol levél bet?z, aláfekszem,

szájadból száll ?sz fejemhez,

szíved melegével temetsz,

betapasztod érzéketlen,

nem, csak igaz érzésemet.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.11.19. @ 10:01 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1342 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak