Darabos Gábor : Egy esőcsepp gondolatai zuhanás közben

Nyomtatás

Nagy tenger az élet,

Én hullám sem vagyok,

Csak apró csepp, félek,

Hogy közétek zuhanok.

Épp hogy elindultam,

A nagyján túl vagyok,

És alattam nyúlnak

Örvények, túl nagyok.

Sokan vagytok, látom,

De mit értek vele?

Megakadtok a gáton,

A vége az eleje.

Egymást fullasztják

Egyre csak a mélybe.

Vagy másolod alakját,

Hogy kerülj a helyébe.

Egyre csak zuhanok.

És már-már elfogadom

Sorsom, hogy utamon

Senki vagyok, folytatom.

Csak egy azok közül.

Eső, és nem tinta-

Csepp, ami annak örül,

Rím lesz belőle, tiszta.

De valami változik!

Viharba érve testem

Lebeg, mint ki álmodik.

Tengerbe nem estem.

Repülök, északra,

És épp arra vágyom.

Vigyél engem még arra,

Mert a szél a barátom.

Ki tudja, hová sodor,

Így már lehetek bármi.

Papíron hagyok nyomot,

Majd olyat, ami számít,

Vagy borban az asztalon.

Amin megcsillan a fény.

Jégvirág egy ablakon,

Vagy tulipánon a dér.

2012.09.18.