Boér Péter Pál : Halszerencse

 

 

 

 

Hajmeredvény a pecafogó technikád öreg, szétpukkadok a röhejtől! Ahogy elnézlek innen te vaksi, ha az összes igyekezet is rád feszül, akkor sem látsz. Hurráoptimizmusodba fulladva, csokornyakkendős életedet másik oldalára fordítva, velem szembeszállni mertél. Még hogy ráharapjak arra a kőkemény, kagylóhéj ízű kishalnak látszó tárgyra! Ugyan. Fodrozok egyet a vízen, hogy csukódj remegő várakozásba. El is kéne húznom,de már olyan kövér vagyok, ha meglátnál azonnal belém szeretnél. Szétgyűrődök a bennem sompolygó ikralerakattól… Legalább egy picit próbáltál volna betagozódni mocskos sorstársaidhoz, akik közül a comb tövig érő, zöld színű tudom is én miben rejtőzködő, algás vízbe gyökerezett fának nézett. Egyikük, örökre kihörpintette az összes vizet az én drága Jocókám életéből. Még azt is láttam, ahogy a parton, szétszerelése után, egy tüzes rotyogóba dobták, de téged inkább berántalak, minthogy te ránts ki engem. Ó, te botfogók szerencsétlenje, ha nem hagyom abba a röhögést el fogok ájulni! Már nagyon megviselsz, össze kell szednem magam, bruhuhu, de nem bírom hahaha, mert rosszul lettem tőled, te pontyfogó utánzat. Azt képzeled, hogy ilyen átlátszóan pattanásos módszerekkel bármire is mehetsz?

 A hal tovább röhögött a meder alján hengergőzve, jobb és bal uszonyaival, sőt farok és hasuszonyával is megpróbált ellenállni, de képtelen volt. Tehetetlen hahotázásában rángatózva, irányíthatatlanná vált mozgással nyelte, hatalmasra tátott szájával, zsinórig a csalit. A mérnök úr, aki orvosi utasításra kezdett aktívan sprotolni – imígyen pecabot fogás formájában – hajon harapta volna magát, ha nem kopasz, mert még kifogott hahotázó hallal nem találkozott. Azon is elmorfondírozott, lehetséges, hogy mégis rosszul tanították annak idején biológia órán a halak tüdőtlenségét és az egész kopoltyússág csak egy idétlen mese. Precíz mérésekkel, a hal élősúlyát, majd űrtartalmát is meghatározta, későbbi bizonyító eljárásra. Másnap, halfilé fogyasztás közben, kételyei előbb oszladozni, majd a vacsora végét jelző, „apukám ezt ki sem néztem belőled ” feleségi vállveregetés és egy pohár vörösbor lecsúsztatásával teljesen megszűntek.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.11.10. @ 17:01 :: Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/