Vandra Attila : Nősülni nehéz 5/3. Aotearoa-Új-Zélandon is van bürokrácia

Dániel vénkorára újra akar nősülni, de kiderül, bár volt magyar katona és már megnősült egyszer Magyaroszágon, nincs születési anyakönyvi kivonata… Esküvője dugába dől. Egy év múlva, amikor lánya esküvőjére utaznak Aotearoa-Új-Zélandra, még mindig nem tudtak összeházasodni…*

 

A csomagolási és utazási lázat is túlélték. A repülőtéren még szomorú szívvel váltak meg a saját főzésű szilvóriumtól, melynek szomorú sorsa a kukában végződött. Igaz, lánya szólt, ne hozzanak ilyesmit, de hát… Nem mert az SS Oberscharfürer kinézetű repülőtéri alkalmazottnak csúszópénzt csúsztatni a zsebébe. Alig tették új-zélandi földre a lábukat, a biosecurity karmaiba kerültek. Aotearoa-Új-Zélandra nem szabad semmi olyasmit bevinni, amely potenciálisan fauna vagy flórahordozó, mert hozzájárulhat egy esetleges ökológiai katasztrófa létrejöttéhez. Ilyent okoztak a posszumok, egerek, darazsak, macskák, pókok, hogy csak a faunát említsük. Hasonló veszélyt jelenthetnek a gombák, spórák, baktériumok, sőt egyes magvak is. Az előttük haladó fiatal pár példája jól mutatta, a hivatalnokok nem packáznak. Ők mivel az egyetlen csempésztárgyuktól, a kisüstitől, már megszabadították őket felszálláskor simán túljutottak.

      Nórika anyjától hosszú időre megfosztott gyermek örömével ugrott apja nyakába. Eljegyzésük óta egy év telt el. Egy pillanatra Apucikácska kislánya volt ismét. A találkozás öröme se kötheti le az embert végtelenségig, végül elindultak az aucklandi repülőtér kijárata felé. Elöl az „öregek”, a fiatalok néhány lépéssel mögöttük cipelték a nagyobb bőröndöket. Az utcára érve, a Nórika apjáékra szólt:

      — Vigyázzatok a zebránál!

      — Tudunk magunkra vigyázni! — nézett hátra epésen Dániel.

      — Mondom vigyázz! Jobbra nézz! — szólt rájuk még egyszer éles hangon. Akkor vette észre a táblát is az átjáró mellett, mely ugyanerre hívta fel az idióta európai turista figyelmét. Itt baloldali közlekedés van… Mint Angliában. A parkoló előtt már megegyeztek, hogy a férfiak elől, a nők hátul, így határozottan indult a jobb első ülés felé. Meglepődve nézett szembe a kormánnyal.

      — Apu, tényleg te akarsz vezetni? Nem vagy túl fáradt negyvenkét óra repülés után? — csipkelődött.

      „Adok én neked szemtelen kölyke!” — pillantás után átkotródott az anyósülésre. Míg a nők vígan locsogtak hátul, ő el-elszenderedve csodálta a gyönyörű tájat. Csak amikor a szerpentineken utolértek egy teherautót, akkor jegyezte meg:

      — Na, ezt kifogtuk…

      Még fél kilométert se mentek, a teherautó félrehúzott egy parkolóba, de csak addig, amíg elhagyták. Nórika élvezte apja meglepetését a nálunk szokatlan gesztuson.

      — Apu, szokj hozzá, ez Aotearoa-Új-Zéland, itt minden másképp van — mondta, majd közölte velük a következő napok programját. Az esküvőig néhány napot a Heke családnál, a leendő anya-és apatárséknál, Rotoruában fognak tölteni. Addig nem is láthatják az ifjú pár leendő házát, mert amíg már családként bele nem költöznek, tapu[1] használni. Jó-jó, nem egy igazi maori tapu, ezt csak ők találták ki, amolyan saját kabalájuk. Ettől Dániel azonnal felébredt bóbiskolásából, ugyanis az esküvői készülődéseket juttatta eszébe.

      — Annak utána néztetek, milyen iratokra van szükségetek?

      — Apu, nyugi. Aotearoa-Új-Zélandon vagy, nem otthon — próbálta Nórika elejét venni az apai adrenalinnak, de csak olaj lett a tűzre. Arana egy mukkot sem értett a magyar nyelvű szóváltásból, de hát melyik sofőr szereti az indulatokat maga körül, amikor épp kanyarog az út? Menyasszonya néhány szóval vázolta neki az apai aggodalmakat.

      — Van egy ötletem — felelte. Annál több felvilágosítást, mint „majd meglátjátok” nem adott. A városháza előtt parkolt le.

      — Jó ötlet! — olvasott vőlegénye gondolataiból. — Amúgy is lesz gond az alvás körül, a tizenkét órás időeltolódás miatt, s ha Apu még aggodalmaskodik is… Gyere velem, s érdeklődd te meg, halld saját füleddel, ha kell, jegyzetelj, mert hiába mondom neked, nyugi. Tíz perc alatt elintézzük, mutatta apjának az utat.

      Hárman voltak előttük.

      — Amíg sorra kerülünk, elszaladok a WC-re. Jövök azonnal.

      A számítottnál hamarabb sorra kerültek, mármint Dániel, mert Nórika nem került elő. Amint eltűnt apja szeme elől, az asztalnál ülő kliens épp végzett. Aki következett, csak egy formanyomtatványért állt sorba, a következő pedig csak egy kérdést tett fel. Amint megkapta a választ, távozott. Dániel nyugtalanul nézett a Toillet feliratú ajtó irányába, őrá hárult a feladat, érdeklődni a hivatalnoknál, kinek kreol bőrszíne sötét haja és húsos ajkai arra utaltak, szintén őslakos. Már Aranaval való társalgáskor tapasztalta, a maori hangsúllyal súlyosbított New Zealand English megértése nem épp egyszerű feladat, de ez a nő még hadart is. Mély lélegzetet vett hát, és előadta, a lánya nem aotearoa-új-zélandi állampolgár, de itteni fiúhoz megy feleségül, és a szükséges iratok iránt szeretne érdeklődni és előjegyeztetni magukat. A hölgy válaszát hallva, azt hitte, nem hall vagy nem értette jól.

      A hivatalnok hallván Dániel beszédét, melyet inkább a magygol kifejezéssel lehetett jellemezni, kedvesen mosolyogva rákérdett, hova valósi, majd lassan tagolva ismételte meg a választ. Dániel először levegőért kapkodott a válasz hallatán, majd egy „Hétszentséges”-sel kezdődő olyan kifejezések sorozatába kezdett, melyet a nő szerencséjére nem értett.

 

Folytatás következik: Isten áldd meg…

[1] A tabu polinéz-maori eredetű szó, maori alakja tapu. Szent tiltást jelent. 

Legutóbbi módosítás: 2012.10.23. @ 17:00 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 746 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.