Seres László : Lámpagyújtogató

Egyszer bűbáj,

másszor műbáj.

Égi lámpagyújtogató.

Felkorbácsol mély álmomból,

lángra lobbant, s elringat,

mint napfénytől

kicsorbult tükrét a tó.

 

Haragja csábos,

mosolygó angyalarc.

Öröme dühödt,

mint száz ördögé.

Pokolból mennybe visz,

hogy pokolra szálljon

újra velem.

Keresztre feszülünk,

akár az Isten.

A vágy repít csak,

a test tehetetlen.

 

Szépsége vakít, láncra ver.

Ha mennék,visszatart, 

ha maradnék, úgy dob el,

hogy szeme se rebben.

Legutóbbi módosítás: 2012.10.06. @ 21:31 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.