Maretics Erika : Nyár

Éjjeli árnyak után,

mélységes álomból

ébredve,

csodálom a hamvas hajnalt,

a nap járja szilaj,

zabolátlan táncát,

már kora reggel

der?sen vigad.

Kint a kertben

 terebélyes tölgy,

a százéves öreg hölgy

valamennyi ágán,

tegnap még zsenge

hajtás sarjadt,

mára a nyár,

mint áttetsz?

üveg borul a tájra,

a leveg? rekken?,

az iskolában,

ma csengetnek

be utoljára.

F?ben parányi csiga,

keskeny szivárvány

csíkot húzva,

csiga- lassan

csúszik valahova.

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.