Thököly Vajk : Álomarcú lány (emberi dolgok)

*

 

 

Többször gyönyörködtem

íveid ágyában,

Nem egyszer gyalázta

képzeletem földed,

Viharos vibrálás

korbácsa lett völgyed.

 

(pssszzz)

 

Kinyílott virágod

arcomra rááradt,

Az élet forrását

nyelve, szipolyozva,

Csontot, bőrt szántottál,

szisszenést okozva.

 

(fssszzz)

 

Nagyon homályos volt,

fekete vagy barna,

Te sem voltál angyal,

rútul rám térdeltél,

Fájt, de hagytam magam,

testemből kivertél.

 

(kssszzz)

 

Ajkad összeragadt,

a lélek is mocskos,

Szellemként távoztál,

elvitted a mámat,

Most magamra zártál,

szellentek utánad.

 

(tssszzz)

 

Kiálltok, elhagytál,

akarom sötéted!

Hajnal, még ne ébressz,

talán csak megvárat,

De vége, s mit adott,

lepedőmön szárad.

 

(…)

.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk