Éles Attila : Félúton

*

 

Mindig várom az estét

a nappalok elestét

mikor az idő lánca

a napot mélybe rántja

végre kipukkanjanak

a rég elkopott szavak

legyen minden vad emlék

üres fekete nemlét

repülve álmok fölött

élet és halál között

helyre álljon a rend

pórusaim tömje csend

semmin nem meglepődve

idő falának dőlve

tudni a pillanatot

mikortól már nem vagyok

Legutóbb szerkesztette - Éles Attila
Szerző Éles Attila 68 Írás
Csak írogatok, az esélytelenek nyugalmával.