Marthi Anna : Essz-é

Te súgtad folyton fülembe szívem dobogását? Kereslek elbújva magamban beszélhetsz.
Bolyong a csók. Pitvaromba szorultan koppansz: önuralmam – bor bíbor palástban – eddig feszenghetett.
Sejtelmeimmel vándorolsz sejtjeimben, se csendes révületben, se ziháló parázna testben.
Megfojt a kéj – ha tied.
Kézfejnél közelebbit kinagyítva, már látlak: vak, fekete vaskeretben, keresztbe font lábakon, félelmet tisztító halálfazon.
Nem adok többé szavakat neked, elég ha könnyeimb?l bet?idhez mérten mérlegre helyez, a mi ért, volt e játék;
mindenséggel telt hócip?k; a menyasszony meglepetése vagy:
Te, legszebb görög – mitológia.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1323 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak