Egy öreg tölgy a hűs hegy meredékén áll,
Egy öreg tölgy a hűs hegy meredékén áll,
a kora sem ejt tekintélyén csorba formát.
Kérgét kinőtte mint lány a báli ruháját.
Görcseinek titkos ékírása létbe-száll.
Imát imitálnak karjai az égnek,
lombja frontjáig mégis, birtok az ég-kövén.
Az árnyéka, hívogató hűs angyal a tövén,
szél körme levelét, mint macska tépné széjjel.
Egy öreg tölgy a hűs hegy meredékén áll,
évszázadok kenték rá növekvő bánatát,
mint hullott levele, úgy látott ezer halált.
évek karca néma könyvtár benne, s helytáll.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.01. @ 12:55 :: Radnó György
