Marthi Anna : Múzsaidő

 

Mikor megérzem, ahogy ideszáll

egy másfajta csend, tele várakozással;

elmúlás motoz nesztelen;

tipibe bújt a fájdalom,

és izzasztókunyhó kavicsa a szív, no akkor

odaülök, kis kezeim merészen

a lap felé nyújtva, begörbítve a toll hegyét,

mellékes miről fog szólni,

lelkem mosom, lelkem szárítom,

lelkem törlöm. Ami sugallat, jó füleknek

felsőbbrendű én, isteni csatorna:

megágyazok ropogós lepedőn a szavaknak,

betűcseppeket a száraz szemekbe

csöpögtetek, a párnán kirakható

meztelen mondatokat rímruhába öltöztetem,

dal esti mesével altatom, és lecsukódó pilla ponton

még merengve, öröm és bánat ajkát

visszaadom a csendnek.

Legutóbbi módosítás: 2011.12.09. @ 13:16 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1335 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak