Marthi Anna : “Csúnya” karika

Nem adod a csúnya karikákat.

Olyanok mint égi es? pottyanás,

tószép tekintetedben. Lesütöd.

Párna-mély álmaimban jössz, és

puha csókjaink selyem-finommá

formálják ajkaink, körtánclépés

közben, a gyerekkori sétányon

szívbarázdákat billegetve.

 

Tudod, nekem olyan szépek
azok a bizonyos karikás szemek.
Ha lehet, kispárnának választom,
olyan, amit mindenhova magamban

cipelhetek, alvós gyerekjátéknak is.
 Ha egyszer mégis veled ébredek,

mindenkori, kikívánkozó csókot

 pottyantanék, táskádba rejtheted.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak