?szi erd?
Avar fedi titkaid lába-nyomát,
gyér hajad újra vörösre fested,
vetk?zöl, mint ringyó vár katonát,
sz?z-p?rén kínálod télnek a tested.
Tépetten, már es? verte léttel
osztod meg bugyraid köddel, sötéttel
megcsöndesülten, s elér az álom.
Méhedben szunnyadó rügy a világ,
hajnali dér sz? csipkedíszt az ágon.
Szombathely, 2005-09-24
Legutóbbi módosítás: 2011.12.08. @ 10:54 :: Koosán Ildikó
